Igor és Irina - ingatlankeresés

Már vagy 72 órája vagyok a városban és ez nyilván feljogosít arra, h véleményt alkossak a londoni ingatlanpiacról. Nem arról, h minden kiba k drága, azt tudtam, tik is tudjátok.
Hanem az a lenyűgöző, h 3 hónapra normális ügynökség nem ad rentet, 6-12 hónap a beugró mindenhol. Annyira én ugyebár nem veszek ki - mert 3 hónapos szerződésem van és nem hiszek a jövőben, mert ahhoz még eléggé bennem él a Kárpát-medence fuvallata.
Így estem azok kezébe, akik a short rentekkel nyerészkednek.
No, és kik azok? Háát, ennyi Irina és Igor és Viktor és Ivan még nem volt a telefonomban.
Isten pénzéért, mutogatnak sötét zugokat. A zugokkal nem lenne bajom, voltam én sokat Ázsiában és picike is vagyok, elférek mindenhol - kivéve a 32 pár cipőm - de a heti 260-360 fontot azt naon sajnálnám. (még úgy is, h a Bátyám kifizet belőle annyit, amennyit nem tudok, h "ne kelljen a pakikkal a híd alatt aludnom" családi a humor)

Igorék mellett találtam egy kínai-maláj 150 éves nénit, aki kiadja a tetőterét. Ez legalább nem annyira mocskos, mint a többi és tetőtér és parkra néz, és tök jó a fürdőszoba és tele Bosch gépekkel, mert "én a német márkában hiszek" és belém is szeretett, amikor látta, hogy akkora vagyok, mint ő. Pláne, h kiderült, h voltam Malajziában és hogy tanulok kínaiul. Szóval, ez még k jó is lenne, 210 font/hét - alapvetően ennyit szántam egy kis studiora - közel a metró és lehet engem látogatni, mert 2 személyes...csak ne lengene be mindent a fokhagyma illata. Mindegy, legalább tudok a munkámra koncentrálni, mert ember nem fog hozzám közeledni.

Hnap még van egy orosz szoba, egy kis studio vmi dombtetőn és még, amik elém fognak kerülni.
Amúgy meg az internet bekaphatja, az összes olyan rent, ami szóba jöhet, az kis cetliken kitéve a zöldségeseknél, a metró megállókban.
És én szerdán már sztnék dógozni, mert azért jöttem, nem, h metrózzak a lengyelekkel.

Ja, és a legjobb: vmi cetli számát egy pasi vette fel, akinek magyar volt az embere. Találkoztunk, mutatta a helyet, majd a 3.kérdése az volt, h zsidó vagyok-e:))
Ez kicsit olyan, mint amikor 56-ban mentek a magyar menekültek hajón Ámerikába és volt egy kis ántiszemita incidens, amit természetesen a többi náció elhűlve nézett és nem is értették. (Gróf András: Átúsztam Amerikába - a papám iskolatársa volt, onnan a könyv és az emlék is
http://nol.hu/archivum/archiv-39295)

Na, hnap ezek eldőlnek.

Mielőtt mondanátok: nem költözöm flatshare-be, legalábbis most nem. Annyi helyen kell most beilleszkednem, h én nem fogok azon pörögni, h ki itta meg a tejemet. És amúgy, John le Carrének igaza van: a kezdet legyen olyan, mint amilyen folytatást szeretnél. (http://www.amazon.com/The-Spy-Who-Came-Cold/dp/0743442539)
Az pedig nem a 4 emberrel egy pecó.
Egyelőre nem:)

puszó