Tanulságok Indonéziábúl: nekem, neked és a társadalomnak

Ültem a maláj gépen és valami nem stimmelt. 

Nem az nem, hogy lassan véget ért a hat hétnyi (ahh) backpack kaland és rövidke bangkoki regeneráció után visszaevett a fene oda, ahol muszáj dolgoznom, mert éhen halok és nem vagyunk mind egyenlők a hátizsákunkkal és az egyen koszunkkal. 

Az nem stimmelt, hogy csak kínaiak voltak körülöttem. Persze, lehet, hogy az egymilliárd háromszázmillióból 150 mind velem jön egy gépem Kuala Lumpurból Bangkokba, de az is lehet, hogy a maláj nép megcselekedte azt, amit senki más nem tudott a világon és amikor mentem a low-cost reptéren a kifutópályák árnyékában, akkor nem arra kellett volna követnem egy nyilat, amerre mentem. Egy darabig vívódtam magamban, hogy megkérdezzem, hova is megyen ez a gép - mégse távolsági buszra szálltam - de végül összeszedtem magam és gondoltam, jobb, ha idióta fehérnek néznek, mintha valami banális véletlen folytán leszállok ott, ami nincs rajta a térképen, mert 5 millió kínai lakja ugyan, de ezenkívül nem jegyzi egy geográfiai társaság sem és életem végéig ott maradok. Megkérdeztem. 

Valóban rossz gépen ültem. 

Leszálltam, átszálltam a jó gépre és Isten ujját véltem felfedezni a dologban: ideje hazakeveredni. 

Vajon mit viszek haza magammal, belső fejlődésileg és eszmetörténetileg? 

Nagyon jól pakoltam: elég volt A nagyon menő 5 kg-s hátizsenyája és Z övtáskája. Mind a 3 pár cipőm (vizicipő, flip-flop és túraszandi), volt rajtam, nem kellett több. Elég volt a 3 top, a 2 csinos ruha (egyet Jakartában is felejtettem), az 1 oldaltzsebes Sandstone szoknya, 1 hosszúszoknya és 1 hosszúujjú. Hálózsák, amit Anyukámtól kaptam az érettségimre (akkoriban még nem kocsit ajándékoztak), nagyon jól jött, főleg, amikor az egyik helyen piciny hangyák (és remélem nem bolhák) össze kezdtek csipkedni és azon a pár helyen, ahol a teraszokon aludtam; 3 fürdőruha és 10 bugyit pedig általában 70 huf-ért, a törülközőmmel egyetemben többször kimosattam. Kindle és a rajta lévő 212 könyv isteni volt (17 darabról tudok olvasónaplót írni), és ha már fényűzésnél járunk, évek óta imádom a Ray-ban-emet, amit megvettem Texasban, egy évig nem hordtam, mert igazából nem áll jól, de aztán rájöttem, hogy ez egy életérzés és az meg jól áll. 

Visszaszedtem az életkedvem: határozottan jót tesz az ember lányának, hogy egyedül csatangol messze a komfortzónáján kívül, távolsági buszokat int le belső sávokból, kínaiul alkudozik taxisofőrökkel (140HUF-ot le is alkudtam, de ugyebár nem az összeg a lényeg), szörfdeszkát fest reklám gyanánt, nem kap vérhast sehol, odabiccent bennfentesen fehéreknek és élvezi, hogy tud ő is érdekes lenni olyan elképesztő élet- és utazástörténetű srácoknak, amiről mindig is tudta, hogy léteznek, de csak távolról csodálta őket. Not all who wander, are lost. 

Két dolgot szeretnék társadalmi tanulságként megfogalmazni. Egyrészt, amikor majd kormányra jutok, akkor belefoglalom a gránitszilárdságú alaptörvénybe, hogy mindenki menjen minima félévre, Ajrópán kívülre, egy kicsit szokni a más perspektívákat. Kicsit jobb lenne mindannyiunknak...az egyéneknek is, ha látnák, hogy a nyomor máshol kezdődik; ha ízlelnék, hogy a konyha nem a rántott húsnál ér véget; ha nevetnénk, amikor te hadoválsz, ők pedig mondjuk indonézül magyarázzák, hogy hol szállj le a kéthetente közlekedő hajóról, ami ma persze nem jön, mert esik 3 napja; ha mindenki magára venné azt a képességet, hogy összemosolyogjon vadidegenekkel, akik csodálkoznak a piros színén (very red, aaaaaa, veeeery red lady, tudom, köszönöm, én hátam, érzem), vagy mert ő csak egyszerűen kamaszlány, jön veled szembe és nagyon kedves; alapvetően felfognánk, hogy a másik nem akar bántani, elrabolni, veséd kivenni, csak, mert mondjuk nem fehér; ha észrevennénk, hogy fogalmunk nincs, mi a különbség két buddhista szentély között, vagyis nem ők a tahók, amikor nem látják a differenciát a román és a gótikus templom között; ha tisztába tennénk magunkban, hogy a világ irdatlan nagy, óriási távolságokkal, nagyon eltérő szokásokkal, növényekkel, éjszakai hangokkal. 

És amikor ott ültem, néztem ezeket az embereket - az indonézeket mármint a sok-sok szigeten - akik olyanok, mint Orwell csavargói (Csavargóként Londonban és Párizsban), abban az értelemben, hogy ők is máról holnapra élnek - talán inkább tegnapról mára a helyes kifejezés - napról - napra erősödött bennem a hit, hogy lehet sok bajunk a rendszerrel, de a kapitalizmus, a kapitalizmus által teremtett befogadó versenyrendszer és piac, az amely ezeknek az embereknek és társadalmaknak valami perspektívát tud mutatni. Befogadón azt értem, hogy van társadalmi mobilitás, az egyszerű biciklitekerőből lehet több bicikli tulajdonosa, ha rájön, hogy mivel szolgáltasson többet. És dolgoznak 10 órát és 14-et (Kínában pölö) és mikrohiteleik vannak (jó az India), és több évszázados és évezredes hagyománya a kereskedelemnek (mondjuk a malájoknál), ami egy folyamatos ösztönző volt, hogy nyissanak, nyitva maradjanak, felismerjék, hogy a fahéj az nagyon menő lehet, mert viszik az arabok, mint a cukrot. (itt tudtam meg egy múzeumban, hogy biza a fűszerszigetek és a temérdek fűszer nem azért kellett, mert Ágika a 17. században finnyázott és gurman volt, hanem, mert a k sok fűszer semlegesítette és elnyomta a rothadó húst ízét....).
Szóval, most, hogy már sokadik utam nyomtam Ázsiában és sokadik könyvem olvastam a kereskedelem-nyitott társadalmak-szabad piacok nagyszerűségéről, egyre inkább azt gondolom, hogy a befogadó intézményrendszer, a piac mechanizmusai, a kereskedelem és a hit a társadalmi mobilitás lehetőségében - ez nem tudom, hogyan lehet indonézül - nos, ezek azok a dolgok, amik tartósan, tar-tó-san, több évszázadra is sikeressé tesznek egy társadalmat. Temérdek oldalt össze tudnék írni erről, de azt majd a kapitalizmus blogon, mosoly.
Megannyi tapasztalattal lettem gazdagabb, sok kedves emberrel utaztam együtt, laktam csótányokkal, jó a színem, ettem sült banánt sajttal, néztem napfelkeltét és naplementét, beszéltem spanyolul és indonézül és kínaiul, búvárkodtam 10 méter mélyen második világháborús hajóroncsnál, táncoltam Dj Bobora albánokkal Kuala Lumpurban (ez volt a mélypont), táncoltam brit popra hollandokkal és fransziákkal, kajakoztam nagyon helyes emberekkel, utaztam a világ legkoszosabb buszával, mondtam, hogy köszönöm, de nem akarok második és harmadik feleség lenni, összelicsiztem a telefonom és éreztem, hogy már nem bírok több rákot enni.
És a tavalyi családmodellre vonatkozó paradigma váltás után, idén újabb jött: ki tudom mondani, hogy nekem bizony sosem lesz 9-5-ig állásom, ahonnan nyugdíjba megyek. Sokkal inkább dolgozom 15 órát 10 hónapon keresztül, pár évig és aztán továbbállok, mint, hogy megőrüljek egy-egy iktatórendszertől. Ez lehet, hogy banálisan hangzik és eddig is így éltem és ezt rajtam kívül mindenki tudta, de ma már én is elfogadom és nem keresem a XIX. századi stabilitást egy olyan világban, amelynek majd minden percében a XXI. században lubickolok.
Jövőre, ha jön velem valaki és/vagy kajak akkor Fülöp-szigetek (akinek inge, vegye), ha nem, akkor Malajzia. Csak mondom, tessék elkezdeni gondolkozni, Holtzer Tours tarthat castingot, magasan a léc, de átvihető. Mosoly, mosoly. 

Tengerre magyar

Midon soraimat irom a gyarmatokon, tul vagyok mar egy 12 oras buszuton, amikor rossz helyen szalltam le, mert irdatlanul nagy az arcom es mar azt hittem 3 nap Java utan, hogy nalam a bolcsek kove, es rossz helyen leszallaskor, ugy tunt Iranban vagyok, de hala Istennek 2 ora esoben seta utan elertem egy komolyabb lakott telepulest es nem Iran volt, hanem a sokkal jobban csengo Semarang; tul vagyok egy 26 oras komputon Borneora, maskor azert valaki szoljon, ha 26 orat akarnek kompozni, hogy megnezzek egy orangutan re-ha-bi-li-tacios centert, nem rossz, de azert 26 orat, kucorogva a halozsenyamon, a kisse tulzsufolt kompon, minusz Leo, nem biztos, hogy megert, max az emlekirataim szamara; egy 3 oras gyorstalpalo indonez nyelvtanfolyamon, mert egyreszt idegesit, hogy latin betukkel van minden kiirva, de mintha en talaltam volna ki ezt a nyelvet 6 evesen es a jaklep kulek jkfuri8e peldaul azt is jelenthetne, hogy olcso ananasz vagy gyarlatogatas keddenkent, masreszt 4 napig szorakoztatott csak, hogy mindenki beszelgetni akar velem, de csak 10 szot beszelnek angolul, es ezert az volt az otletem, hogy en megtanulok 50 szot. Meg is tanultam, csak azt nem tudtam, hogy biza hoch Indonezt nem beszelnek mas szigeteken, igy a hihetetlen nyelvtudasom annyira nem alkalmazhato. 

Mintha idetlen idok ota itt hatizsakoznek, de valojaban azonkivul, hogy egyre koszosabb vagyok, nem biztos, hogy tortenik barmi, csak nekem tunnek nagyon zsufinak a napok. Tegnap is korbeneztem, hogy ki lehet ennyire budos es aztan persze rajottem, hogy ja, en. Evvan, nem lehet itt eleget mosakodni, el kell ezt engedni. 

Lettek ellenben torzshelyeim, egy a rehabilitacios zentertol nem messze es egy belso Balin. Balira muszaj voltam beugrani, 3 teljes napra, igy kb. 4 het utan ramfert mar egy-ket europai arcvonas. Nem a party reszekre es nem az Azsia deluxba mentem, az nem ez az ut, hanem valami 2 utcas faluba, ahol csattogtam epp, kerestem, hogy hol is fogok aludni, amikor lattam egy A4-es nagysagra kiirva, hogy Panda Homestay. Na, Panda Homestay egy irdatlan belso udvaros, k nagy kertes, faragott ajtos, egyel banant-licsit-kokuszt indonez csalad volt, napi 13 dollarert. Sok angolt nem beszeltek, de karpotoltak azzal, hogy epp harom napja halt meg a Nagymama es ugyan a hamvasztasrol lemaradtam, de a masodik napom reggelen meghivtak a parton a hamvak szetszorasara. A csalad kozel 100 fobol allt, vegigvonultunk a 2 utcan, szines ruhakban (felvettem a szines, frangepanos szoknyam es nem vettem fel a Ray-ban-em, mert nem iteltem odaillonek), enekelve (?) setaltunk vagy 40 percet egy meredelyig, ott enekelve es/vagy nagyon hangosan kiabalva beszortuk a neni hamvait es ettunk almat, ami itt nincs, de minel tobb a rokon, annal fontosabb mutatni, hogy megengedhetik maguknak az import gyumolcsoket, igy az alma/2 dollar elmaradhatalan resze lehet az itteni temeteseknek. Orulok, hogy a 13 dollarom nagyon jol kerul felhasznalasra. Igy lettem egy indonez csalad resze. Cserebe nagyon jo fej akartam lenni es mondtam, hogy irjuk mar ki kicsit nagyobba, hogy Panda Homestay, mert a k elet nem veszi ezt eszre - adjatok egy deszkat, meg festeket, majd kiirom. Magam is meglepodtem a kreativitasomon, de itt raerek, mindenre. (Volt net, uh a google translator segitsegevel mondtam a " kerek festeket" es csak remeltem, hogy nincs olyan jelentese ennek a 2 szonak, hogy peldaul ennek denevert, mert azt udvariassagbol sem tudnek enni, mellekszal). Lett festek es kaptam egy hasznalaton kivuli szorfdeszkat. Szepen nekilattam, felpingaltam, hogy Panda Homestay es free-wifi es egy mosolygo arcot es egy napocskat, amivel ki is merult a rajztudasom. Kis hiba csuszott a festesbe,  hallottam am, hogy karattyolnak, mikozben festek, de gondoltam en is beszelgetnek, ha szazan lennek, igy nem foglalkoztam vele. Aztan megjott az Angolul Tudo es o szolt, hogy az Pande Homestay, nem Panda. Aha. A pandanak legalabb volt ertelme. Eloszor atfestettem, de kicsit Micimackos lett, igy elokerult meg egy szorfdeszka. Nagyon remelem, hogy ok mind a szazan ejjelente, titokban nem meszaroljak le az itt megalvo szorfosoket, hanem valahonnan mashonnan mondjuk nem tudom honnan vannak a deszkak. Szoval, a masodik festes mar remekul sikeralt, oszinten hiszem, hogy ezzel a kis marketing trukkel (lehet latni peldaul, hogy itt van szallas) felviragoztathatjuk a csaladi kincstarat. (kovetkezo kep: 3 ev mulva, szivarozva, Cadillecben ulve sopankodnak, hogy milyen jo is volt, amikor nem volt meg harom villajuk es evente 450 turistajuk es a gyerekek nem szoktak ra a kokainra). 

Most megerkeztem Lombokra, gyors hajoval, ahol kb. tizen nem lettunk rosszul  az otvenbol. A mellettem, teljes panikban ulo holland parnak nyugalommal elmeseltem, hogy ezek nem nagy hullamok, mit csinalunk oldalhullammal es hova nezzunk, hogy ne hanyjuk el magunkat, mintha legalabbis nem az o-, hanem az en uknagyapamnak lett volna tengeri kereskedo cege es flottaja. (amikor az olaszommal egyszer kompoztunk 8 orat Szardiniara, ott is a 600-bol 10-en nem lettunk rosszul, annyi rakot es langusztat eletemben nem ettem, megmaradt a menukbol es a szemelyzet naon kedvesen hordta ki nekem, amig birtam.). Szoval, tengerre termett a genallomanyom. 

Ez nem lett vicces poszt, de mentsegemre legyen mondva, 10 fos szokincsekkel beszelgetek, sok-sok napja mar.

Gyarmatokon

A bakancslista, azt kell mondjam, egy hulyeseg. 

5 eve felkerult ra Borobodur, napfelkelte, vilagorokseg. Megerkeztem, helykozi buszjarattal, szallasom 4dollaros, tobb csotany es kevesebb gekko, kedves hazigazdak, enyhe curry az indiai szomszedaimtol. Jo fej vagyok, de csak, ha masok is latjak, igy a 4 dollart kidobtam az ablakon es a faluban upgradeltem magam egy 10 dollarosra. Es sem a higenia csucsa, ellenben csotanyfree es itt amugy is felesleges mosakodni, mivel a 94%-os paratol egy perc alatt nedves leszel, azon megtapad a kosz es 5 perc utan ragadsz., amit 20 perc utan nem erzel mar, viszont, ha ujra es ujra lezuhanyozol a 20 perc ujra ketyeg es csak meghosszabbitod a joleti kellemetlensegeidet. Amugy meg, a vilag legjobb fenyvedo faktora a koszreteg, majd szabadalmaztatom. Szoval, Borobodur. Hazigazdam felajanlotta,hogy hajnalban kivisz valami tutko helyre, ahonnan jobban latom a mindent, az olaszon kivul ezek szerint az indonez nep tud meg arra ravenni, hogy reggel 4-kor rauljek egy robogora. Dzsungelen atvagva - egy ideig probaltam emlekezni az utra, ha valami tortenne, de a dzsungel ugyebar nem Kossuth Lajos utca elsonel jobbra, lampanal balra - igy ezt elengedtem eleg hamar. Kis domboldal aljaban parkol, kiepitett kilatoba felmegy, ahol mar 30 turista varakozik es kicsit harmadik tipusu talalkozasok az egesz: a dzsungel zajait probalja meg a dombot minden oldalrol korulvevo 15 mecset, ossze-vissza imadkozo muezzinje elnyomni. 5 orakor vilagosodni kezd, semmi nem latok, mindenki morajlik. 5:20, teleobjektivek hada, selfiek, vihogasok, huhogasok, en meg csendben anyazok, hogy tan a szemuvegem vagy a lencsem, azt elhozhattam volna. De, ha szemuveg nelkul nem latom a romokon atderengo fenyeket, akkor a romok is es az atderengo fenyek is bekaphatjak. 

Az mondjuk megerte, hogy a szallasra visszamenve, reggelizhettem az utcan csokis cornettot. (nem kaptam szalmonellat)

Ami karpotolt az a visszaut a 45 km-refekvo Yogjakartaba: szinten felikarusznyi, 20 szemlyes, rozsdas, kattogo busz, minden fanal megall, ha leinted, csirkekkel es fejkendos csajokkal utazos. Kerdeztem a buszpalyaudvaron (enyhe eufemizmus), hogy akkor ez megyen-e Yogja-ba, mondtak igen. Elorevettek, feher lyany es mielott barki mas felszallhatott volna, el is indultunk. Privat bkv buszom lett kerem szepen, nem koszi en nem dohanyzom, de ettol meg joban maradtunk a soforrel, amit mi sem bizonyit jobban, mint, hogy az egyik faluban felvettek, gondolom az unokateso szomszedjat, aki 20 percet bendzsozott nekem, autoradio gyanant. A dolog elvezeti ertekebol kicsit levont 8 perc utan, hogy csak az everything I do, I do it for you Bryan Adams Robin Hood dalt tudta jatszani es enekelni, de a szandek a fontos. Es nem szalltam el, meg emlekszem, hogy a Moszkva ter-Felho utca viszonylatban sosem volt privat buszom, plane nem bendzsos csavoval.

Amugy kicsit ugy erzem magam, mint abban a zs kategorias filmben ahol a II. vh vegen nacikat kuldtek a Holdra es azok az arnyekban (?) megtelepedtek, nottek es egyszer odament valaki es kiderult es lecsaptak. Na, en idejottem, arnyek nincs, nacik sem, de ennyi hollanddal en eletemben nem talalkoztam: kedelyesen elnek a volt gyarmatukon, mintegy 100 ezren. Ha jol ertem a modell a kovetkezo; ide jonnek hatizsakkal, huszonevesen, rajonnek, hogy jobb az ido es olcsobb a ser, mint otthon; hazamennek befejezni egyetemet/binicet es/vagy elvalni es visszajonnek ide, hazasodnak, barokat vesznek, butorokat exportalnak, engem szorakoztatnak. Tegnap delutani eso alatt beultem egy barba, ahol harom perc mulva egy 60 eves 7BaromVoltMindEladtam sarmor telepedett az asztalomhoz es rendelte a soroket. Aztan lettek meg nehanyan, megkimelnek mindenkit az eletuk reszleteitol, lenyeg ehelyutt, hogy egyreszt az a megtiszteltetes ert, hogy lehettem volna a harom elvalt feleseg es a jelenlegi indonez no mellett a hazi tuzhely orzoje, ideig-oraig, masreszt elvittek egy eleg erdekes helyi esemenyre a varos szelere. Tobb csapat van, en - borszinre valotekintettel - a hollandot gyengithettem. Bekotik a szemed es a feladat, hogy a ket fa kozotti 15metert tedd meg. Nem megy. 4 meter utan csamborogsz, mint a hulye, es egyaltalan nem erted, hogy ez mi, de, amugy persze kicsit vicces, ha van kedved Monthy Pythonhoz. En nem tudom, hogy ezt a szokast a hollandok honositottak meg itt, vagy jobb progi nem leven atvettek az evszazados hagyomanyt az indonezektol es azt hiszem, ennel nagyobb baromsagot meg nem lattam es nem jatszottam. De valahogy ugy voltam vele, mint Vasco de Gama lehetett,amikor vegre sikeralt megkerulni a Joremenyseg fokot: ezert aztan erdemes volt elindulni otthonrol. 

Ekezetek nelkul Azsiaban

Na, csak sikerult talalni egy oracskat, hogy elmeseljem milyen az elet ket agyrazkodas kozott, regota mondom, hogy csak ki kell jonni a Karpat-medencebol es egy nagy rakas dolog tortenik a zember lanyaval. 

2 hete meg a Ferihegyen alltam, az 5kg-os vizhatlan kolcsontaskammal es Z ultrameno ovtasijaval, mar tul egy hisztin, hogy minek is megyek most 6 hetre a halal fxra, ahelyett, hogy ulnek otthon es keresnem a munkat es a benott fejem lagyat, plane, mert Londonbol hazahoztam az uccso pennyjeim, amiket erre a tripre szantam es jol, igen jol eldugtam. 

Nem Versaillesben lakom, de nem keveredett elo, pedig 2 napot kerestem, igy most hitelbol utazok, rajtam kivul mindket hitelezom biztos benne, hogy meglesz, vagy csak orultek, hogy nem kell latniuk par hetig es nem kell hallgatniuk a mivegrehatot marciusig. Kezdek kicsit Fulig Jimmys lenni, de majd ez a szakasz is be fog fejezodni egyszer. Aha.

Tehat. Tegnap megerkeztem Jakartaba - a 12 napos koztes thaifoldi delejes kajakturat most fedje jotekony homaly, vissza-vissza fogok ra utalni, de meg erik, ehelyutt eleg annyi, hogy donoru helyeket lattuk, rengeteget nevettem, beutottem a fejem, iszonyuan bepanikoltam egy hullamos napon, es egy platos taxirol majdnem lehanytak a labam. Majdnem, aha. 

Jakarta, na ott kezdodik a 4 hetem. Aki volt ott, nem szereti, az osszes blog azt mondta, hogy ne vesztegessem az idom, de utolag banom. K nagy varos, tenyleg semmi ertelme, egy giga dugo az egesz, de imadom ezeket a helyeket, ahol nem birok atkelni az utca masik oldalara es minden percben arra vagyok, hogy brit kem lehessek. Csatorna nyista, a korrupico elvitte a penzt, igy ma terdig ero vizben evicke volt a repter fele. Van meg hova fejlododnunk, itt hivnam fel a figyelmet, hogy a 13. havi nyugdij egy gyenge kezdemeny, Indoneziaban bizony a benzin allamilag dotalt (100huf/liter), hogy minel tobben jarjanak csotrogany robogoval es meno kocsival (hitel), mert ez a kozeposztalyosodas jele, ami minden valasztaskor jol jon, 250 millio lakosrol leven szo. Az allami dotacio a kozponti koltsegvetes harmadat elviszi. Lassan irom, hogy mindenki megertse, harmadat - meg nem keso az aprilis programokat boviteni. A helyi egyik monnyonle-nek van felhokarcoloja es metromegalloja es egesz uzleti negyede, es barmennyire is elindul minden valasztason, 98 ota nem tud visszakeveredni a hatalmomba. Es a penzvaltas, hehehehe, eletemben ilyen jol nem szorakoztam. A dollar arfolyamat ugyanis nagyban meghatarozza, hogy a banjegyed milyen sorszamu. A "kl" -t peldaul roszabbul valtjak, mint a "b"-vel kezdodot, mert valami varosi legenda szerint (es itt a varos 12 millio, uh ez egy komoly legenda), szoval a legenda szerint bizonyos szeriakat jobban hamisitanak. Es gyurott se legyen - egesz ejjel ket k nagy konyv vasalta a szigoruan b es m es z-vel kezdodo bankoimat. Bele se gondolok, hogy az angol fontommal mi lett volna, ugye milyen jo. hogy az otthon maradt. 

Ma berepultem Yogjakartaba es innen mar nem repulok, johet a komp, busz, vonat, ahogy majd alakul. A repter kedves, mintha Malawiban lennek, bar ott meg nem voltam, nem is lattam rola filmet sem, de ma tobbet gondoltam Malawira, mint eddigi eletemben osszesen. Kello hatarozottsaggal atvagtam a 300huf-os taxisok sorfalan, mert kihaennem tudom, hogy a vonat behoz a centerbe. Na, a vonat HEV jellegu, azzal a kulonbseggel, hogy egy jo 1 metert kellett fellepni az elso lepcsoig, meg jo, hogy jogaztam, igy a labam fel tudtam emelni es az egy fogu, de igen eros kaller bacsi utana huzott. Itt sok feluljaro nincs, es a helyi lakossag mondotta, hogy nyugodtan setaljak a sineken a masik oldalra, gondolom, ok nem jatszottak takarekoskodj okosant, amiben kimaradtal 3 korbol, ha a vonatsinre leptel, bar ahogy elnezem itt az allapotokat, ezek eleg sok korbol kimaradtak. 

Varoskozpont kicsit lesokkolt es egy oraig, mikozben kerestem a szallasom, azt probaltam felidezni, hogy tulajdonkeppen mi osztonzott arra, hogy eljojjek ide. 

Aztan nekem jott egy lo. 

Nem tudom ki ijedt meg jobban, en-e, amikor valami hideg nyirkos a fulemet erte es fogalmam sem volt, hogy tartozik hozza egy lo; vagy a lo, amelyikhez itt jobban hozza lehetnek szokva es peldaul nem setalnak ful-orr magassagban ele. 

Azota kijottem a kultursokkbol: 400 huf-ert egy masik fogatlan bacsi irdatlan rozsdas bicajan, ami elott van egy tolnivalo 2 szemelyes ulopadka, szoval az o bicajan, eljottem a nem tudom hova (majd aggodok a hazamenetelen, amikor itt az ido), voltam masszazson (occobb, mint a thai) es sok-sok-sok ev utan vegre megint voltam fulgyertyan. Egy gyertyat a fuledbe dugnak es egetik es ez kiszedi a dzsuvat onnan. Irdatlan undi a vegen, de menobb, mint az SZTK-ban. A vegen mar sokkal jobban hallottam a muezzint, vagy kozelebb jott, Doppler Muezzin, vagy tisztult a hallasom. Ezzel ki is jottem a kultursokkbol, hiaba egy jo fulgyertya es a coca-cola csodakra kepes. Nagyon sok a mecset. Allitolag egesz Indonezia szerte, a varosok aznak, iskola nincs, de a szaudiak toljak ide a zsetont, mecsetre es allitolagallitolag 10 eve meg nem volt ennyi fejkendo. Nem kellene ezt eltolni ebbe az iranyba, itt pont az volt a jo, hogy szelid es szolid es elheto muzulmanok voltak, de nem akarok Chrudinak Alajos magyar hangja lenni. 

Holnap este megyek Borobodurba - ahol pentek hajnalban megnezem a napfelkeltet. Ez 10 eve rajta a bakancslistamon, es naon kivancsi vagyok, na, tessek, ezert jottem ide. 3 dollaros szobat tudtam marcsak foglalni, mert ki a k elet gondolta, hogy most csutortok ejjel lesz a kinai ujev. Evvan, 3 dollar nem rossz 10 ev almaert (nem apple, dream). 

Ablakos szobam pedig lehet maskor is.
A folyatatasban pedig remelem mar lesznek holland fiuk.