Az első igazi angolszász beteg az életemben

Ez nem London.

És nem is az obligát DK-Ázsia január-február utazós blog-rész, ami idén márciusban lesz 3 hét Malajzia, akkor majd írok arról, de muszáj mesélnem Rob-ról. 

Illetve néha Rob, néha Marc, de ne szaladjunk előre. 

Nem mondom ki, hogy hol (Tinder), de összeakadtunk Rob-bal, aki egy 37 éves, rettentően jóképű (az én zsánerem) angolszász. Vörösesszőke, szélesváll, magas - ahogy láttam a képeit és imádom ezeket a kék-fehér apró kockás ingeikben.

Találkozni nem találkoztunk, egy konferenciára jött az Interkontiban lakott, vicces volt és megbeszéltük, hogy szerda este összefutunk. 

Illetve már az első üzenetváltásokkor, a 3 percben arról témázott, hogy táncoljunk face-to-face. 

Jó, mondom, ugyan van erről elképzelésem, de azé' beírtam az urban dictionaryba, hátha a face-to-face mást jelent náluk, mint a szántódi úttörőtáborban, ahol utoljára vettem kb. ilyenben részt. Nem jelentett, rendben, úttörőtábor face-to-face tánc, menni fog. 

Szerda este nem tudtunk mégsem találkozni, de kicsit skypeolni kezdtünk, én azt hittem, hogy csevegjünk, azért. 

A skype-ján már Marc Smith-nek hívták, de igazából ezen a ponton nem zavart, lehet tőlem Marc vagy Rob vagy Harry is, ha egyáltalán talizunk, majd kiderül. A telefonomban mindenesetre Rob Qatarnak mentettem el, mert a képei alapján Qatarban dolgozik, bár, mint ma megtudtam Dubaiban. 

Tehát, a szerdai skype. 

Az ő skype-jának nem volt hangja, az enyémnek képe, így már ez kicsit érdekes volt: én írtam, ő mosolygott. Ekkor még lehettem volna én az elmeszoc-pedo., akinek nincs képe, mert ugyan Agnes (37), de igazából Hans (64) vagyok. 

Nagyjából 3 percig bírta, aztán megkérdezte, hogy zavar-e, ha közben beülne a fürdőkádba. 

Akarom-e látni. 

Én 37 éves, konzervatív kelet-közép-európai lány vagyok, nem 17 éves idióta, így nyilván ezzel a kérdéssel nem tudtam mit kezdeni. Itt kezdett picit furcsa lenni, Marc Smith, a Tinder ugyanis nem feltétlenül hosszú ismerkedési estekre van kitalálva, küffödieknél még mondjuk működik, de azért a fürdőben csevegés nincs benne a gyakori történetekben. 

Gondoltam, biztos hosszú napja volt, üljön be, majd beszélgetünk úgy. 

Beült (azt nem láttam), de a következő kép, hogy ott ül egy irtó jóképű csávó, akivel imádnék egy bárban nevetgélni és állig be van takarva fürdőhabbal. 

Kínlódott, hogy az ipadje vagy mittoménmije ne legyen habos, de ne jöjjön ki ő se a hab alól, túlzottan. Közben nem halljuk egymást, ő nem is lát. Amúgy szép az Interkonti fürdőszoba, az látszott a háttérben. 

Aztán, elkezdte megint mondani, hogy mi lenne, ha felvenné a kis ruháit ("my very small cloth") és táncolna nekem. Itt volt az a pont, hogy örültem, nem lát engem, mert nagyon kicsikét, de kiülhetett az arcomra, hogy vajon mi a k élet történik itt most. 

Mondtam, hogy ne hari, de nekem most le kell feküdnöm.

Elteltek a napok, hazament, és most írt, viberen, vihogtunk, mesélte, hogy a konfer milyen volt, de Dubai és a lakása mennyire nem a real world, hogy ő könyveket ír, hogy én mivel foglalkozok. Na, a Tinder totál nem ez. Nem tartunk kapcsolatot olyannal, akivel nem is találkoztunk. 

És aztán elkezdte. 

Hogy most lefekszik, de vasárnap este, ami nekem délután, ő táncolna nekem. 

Mit vegyen fel - kérdi megint Rob. A very little cloth-t vagy egy pincérkötényt, aminek nincs hátulja?

Mondtam, hogy a very little cloth-t és holnap 4 órában állapodtunk meg. 

Ezt már nem bírom kihagyni. Ha bejön pénzt is fogok kérni tőle, ezekért a sessionokért, mert A barinőm szerint neki nyilvánvalóan ez a kattja. Vagy megzavarodott Dubaiban, vagy ezt csinálja ott is. 

Áldom a fogam és az ínyeim, amik begyulladtak, meg a szerdai rosszullétem, hogy nem találkoztam vele. Ott ültem volna az Interkonti bárjában vagy valami másik bárban arról beszélgetve, hogy menjünk valahova, ahol táncolhat nekem. Biztos, hogy nem bántott volna, de egy életre elveszi a kedvem a zsáneremtől. 

Látjátok, az ember lányának már a lábát nem kell kitennie itthonról, senkivel nem kell találkoznom, mégis össze lehet futni Robbal és Marccal, ahol az egyik konferenciázik és könyveket ír, a másik kötényben táncolni akar és remélem van még egy, mondjuk Sebastian, aki venne nekem szép cipőket és egy lakást Londonban, ahol talán még pár vörösesszőke-apró kék kockásnak van józan esze.