Reisefieber

Naon szívesen írnék arról, h milyen szép, amikor ülök a kis stégemen, iszom a chilei boraimat a minden estére jutó vendégekkel, miközben hallgatjuk a kacsákat és sirályokat. És nézzük, ahogy eltűnik a lemenő nap az öböl 200 méterrel arrébb fekvő másik oldalán álló felhőkarcolók megett. Kis mediterrán házacskák, teljes csend, amit csak a hajnali sirályébredés karattyolása (milyen hangot ad ki a sirály?) zavar meg - de majd hozzászokok valahogy ehhez is, hja. Egy kicsit jobb, mint a kukáskocsik v a Family Frost. 

Ha valakit érdekel, akkor annak megírom. (ld. még mellékszál című bejegyzést.)
Fülledt meleg, rettentő páratartalom, megint 32 fok és csupa mosoly, itt a bankárokkal a Canary Wharf-on.

Vagy mesélnék arról is, h tegnap voltam szilveszteri rendezvény megbeszélésen, ahol egyedül nálam volt A3-as print térkép - mondjuk nem megyek el enélkül megbeszélésre 10 éve és ez meg is hozta a gyümölcsét, mac-ek ide, k high-tech irodák oda. Mivel most az a fázis van, h be kell bizonyítanom, h megérem a pénzemet és rettentően elengedhetetlen vagyok a sikeres kivitelezéshez, ezért a találkozó után olyan kis memót rittyentettem, h büszke lehet rám minden corporate spirit. Mondjuk, a hátsó szándék is megvolt bennem: akinek a dolga lett volna, az nem írta meg, uh nagyon kedvesen fűnek-fának körbeküldtem, lássák csak, h én dolgozok. (Hiába, a Kárpát-medence szelleme a DNS-emben van.)

Az csoportdinamikában n érdekes, h lett vagy 6-8 új ember hirtelen az irodában, így én már simán a régiekhez tartozok és olyan nagy arccal járkálok, mintha nem 3, hanem minimum 30 hónapja itt dolgoznék. 

De most semmi ilyesmiről nem bírok írni, mert holnap este hazamedek kicsikét és ugyan az égegyadtavilágon semmi nem hiányzott április óta, most, h tudom, h megyek, már k be vagyok zsongva. Nem lesz nagyon őszinte a vakáció, mert Szigetre megyek és ott azért Bpest a legjobb arcát szokta mutatni, azonkívül, h lesz programom folyamatosan, nem kell már a harmadik napon otthon ülnöm magányosan, és várni, hogy talán valakinek eszébe jussak és visszahívjon. Lesz nyüzsi-pezsi, fröccsike pálinkával, de jelenleg azt feltételezem, h rám fog jönni a hoppáré és majd erősen fogom magam sajnálni, hogy vissza kell jönnöm a sirályok közé a nyugalomba. 

Most, mindenesetre bepakolok, megvárom a mosás, h lemenjen, majd visszaslattyogok még egy koktélt meginni. Miközben n n n n várom, h jövő héten intézhessem a Tb-met, vehessem a heti bkv bérletet, lángosozhassak, kolbászozhassak, fújhassam az orromból a port, tovább süljek a 40 fokban és Class FM-et hallgathassak. 

Tehát, egy kis szünet következik, de csak London tekintetében, a belső fejlődésem nem akaszthatja meg ez a kis hellosziaszevasz otthon.

-----------------------------------------------------------------
Nem koktél volt ma, hanem egy isteni indiai kifőzde, végrevégre. Csipős, tikla, takla, mittoménmi, de végre ettem jó indiait itten. Eztán akkor rajta a vendégek menüjén.