Jelentem alássan, itt lakom: 27 Ross Court, 81 Putney Hill, London, SW15 3NY, lehet google mapsolni és kedves képeslapokat küldeni. A főbérlő/tulaj egy macedón, igazi testes asszonyság az igazán testes lányával. Nem tudom, h honnan volt pénzük Wimbledon szomszédságában egy ekkora pecót venni és telepakolni ízléstelen rokokó bútorokkal, de nem onnan, h takarítottak előtte máshol, vagy lehet, h onnan és azt elunták egy életre, mert ilyen kuplerájt sok helyen még nem láttam. (Az én kis lakom el van tőlük szeparálva, uh külön élünk, mielőtt pánikba esnének azok, akik már vettek jegyet.) A szobám tele ablakokkal és szekrényekkel és a fürdőm is kedves, de olyan mocskos volt, amikor megérkeztem, h egy röpke 3 órát a suvickolással töltöttem. Meleg víz van, svábbogár nincs, wifi a folyosón szüremlik, lámpa a fürdőben nincs, de mondjuk a fogaimat megtalálom a fogkefével sötétben is, a kontaklencsém kicsit nehezebb hadművelet, de alakul. A suvick után volt 2 köröm az IKEA-ba, így 6 órával és 170 fonttal később már lett vmi kinézete a helynek. Előtte még bevágtam egy konyakot, mert bár nem iszom, konyakot pedig pláne nem, a helyzet megkívánta. A sok-sok regényben mindég konyakot diktálnak az elalélt nőkbe - gondolom ez még a Kati korszak előtti szokás - és valóban használ, ha az ember kicsit megcsúszik. Tehát IKEA, ahol alapvetően minden óccóbb, mint otthon és a svéd húsgolyó mellett Mumbai Steak volt, ami jelzi, h rajtam kívül kik látogatják az intézményt. Konyhám az egy pult, amit el lehet zárni egy szekrénybe, igen érdekes megoldás, nem itt lesz, h 10 fős vacsorákat adok a barátaimnak. De választhattam, h konyhában van az ágyam vagy nincs konyhám. Nemalszomsótartókkal, ez nálam elvi kérdés.
Másik elvi kérdés, h nem küzdök olyan dolgokkal, amik óriási küzdelmek, mert, ha nem megy, akkor annak nem kell mennie (Konfuciusz), uh mivel elég sok dolog az oroszok irányába lök, így dekódoltam Isten újabb jelét...Az van, h van a július közepi moszkvai rendezvény, ami persze még nem biztos, h van, mert a büdzsé még nem lett elfogadva, de ha van, akkor issssssssssssssssszonyúan szeretném, ha engem is elvinnének. Egyelőre benne szerepelek a tervekben, de addig még sok víz lefolyik a Néván és mehet az egész a szemétbe. Amit meg tudok tenni az ügy érdekében az az, h nagyképű arccal válaszolgatok a történelmi-helyismereti kérdésekre és próbálom silabizálni a cirill betűket. De tudom ám, h ez nem lesz elég, így jutottam arra a döntésre, h akkor jövő héttől az fog történni, ami 1988 óta nem: oroszt fogok tanulni. Olyan nyelviskolám lett ahol a csoportban ketten leszünk egy lengyel lyánnyal, aki persze kis előnnyel indul, de majd ez ösztönöz, vagy nem. Ha nem is lesz Moszkva, ez a 8 hét nem fog megártani, ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy, ugyebár és max megint fogom tudni mondani, h я люблю тебя. (na, hányan tettétek be a google translate-be?:) ) A kínait sem hagyom abba, az marad szintentartva, heti egyszer, mert ha már van abban ennyi energiám és kiba k sok pénzem a februári Shanghai-omba (másik poszt tárgya), akkor azért azt sem fogom veszni hagyni.
És mit nem hagyok még veszni? Naaaa? Az ép eszemet. Az a csávó, aki mögöttem ül és egész nap hallgatom az irgalmatlan meggyőző hangját és látom mosolyogni, az azért megér egy konyakot. Bár, ahogy viselkedek vele, az még nem üti meg a szeszesitalt vásárolhat korhatárt. Tegnap megtudtam, h biza, na milyen nemzetiségű, naaaa? Nem, nem olasz, ugyanugyan, hanem ausztrál, ahh. 20 éve mondogatom és tudom, h ha egyszer oda eljutok soha nem jövök vissza. 5 éve él Londonban és nyilván megnézem egy népszerű közösségi oldalon, h mit hirdet magáról - azt, h single és nálam 2 évvel fiatalabb. Ez utóbbi jelenleg nem érdekel, mert tudom, h statisztikailag hamarabb hal meg és így legalább több időnk lesz, mintha idősebb lenne - azt hiszem, nem ezzel a teóriával fogok jelentkezni a görög filosz iskolába. Mindenesetre, tegnap óta már sokkal jobban pörgök a témán és ez meg is látszik. Tegnap köszönt, én, a felnőtt és okos és kiegyensúlyozott nő, a bajszom alatt morogtam vmit és rá sem bírtam nézni. Ma kaptam még egy esélyt.
Csinosan felöltöztem - sportot űzök belőle, h mindennap visszafogott divatbemutatót tartsak az irodában, amiben nyilván segítségemre van a 30 pár cipőm, ami jött velem - és magabiztosan beléptem a konyhába a müzlimmel. (irdatlan éhségrohamaim vannak, napi 2-3-5, amikor azonnal kell ennem és ez így megy vagy 2 hete. Nem, nem terhes vagyok, hanem éhes. És egyre dagadtabb.)
Szóval, ő is úgy gondolhatta, h tegnap nem voltam jó formában, mert utánam jött a konyhába vagy véletlenül keveredett oda nem tudom, de hirtelen ott termett. Mondta, h hi. Ekkor elejtettem a kanalamat és lejoghurtoztam a ruhám alját. Gondolom, el is vörösödhettem. Kérdezte, h honnan jöttem, erre tudtam válaszolni, miközben szalvétát kerestem, h a joghurtot törölgessem, lazán, mintha nem lennék zavarban, a nem tudom mitől. Aztán kérdeztem, h ő honnan jött, mintha nem nézegettem vna végig az összes fényképét, bejegyzését és még a brisbane-i egyetemének a fakultációját is megnéztem - bár itt már éreztem, h kicsit gáz vagyok. Szokásos téma, h miért van az összes ausztrál itt, szokásos válasz, h mert itt pl. lehet utazni, mondjuk eljöhet Magyarországra - ezt ő mondta. Én, meg, éreztem, h eljött az idő és mondtam, h remek, akkor majd jöjjön és látogasson meg. Na. Lehetne rosszabb, mondhattam vna, h akkor mielőtt végre visszaköltözünk a kontinensedre, nézzünk be kicsit Pestre. Még vagy 3 mondatot váltottunk és aztán visszament, én pedig álldogáltam, h akkor ez most ennyi volt-e. Valamivel később írtam neki egy emailt, mert nem éreztem még elég meggyőzőnek a konyhai jelenetet, küldtem neki egy semmiséget, amire válaszolt, de mi a cosmopolitan alapszabály a válasznál, naaa, mind együtt, kórusban? Az alapszabály, h hülye sms/emailre is válaszolunk bármit, csak teszünk a végére egy kérdőjelet, h a társalgás ne akadjon meg. Ő mit nem csinált?Nem tett kérdőjelet. (Felkiáltó jelet rakott.)Vagyis én jelet adtam, de elakadtam.
Azóta nem merek ránézni. Egyáltalán. Zizz-zizz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése