Huss, ma féléve, hogy betámadtam, nagy elánnal. Az elán ugyan aznap nem nézett ki nagynak (brühühü), de belülről lassan az lett. Vagy levődésben van. Sok-sok-sok-sok minden történt és zajlik, a jövő mozgásban van, hogy a klasszikust idézzem, de azt az irtózatosan nagy banalitást el tudom mondani, hogy az alapvető különbség az itteni létezésem és az otthoni napjaim között, hogy otthon csak várom, várom és várom a másnapokat, a jövő heteket, tavaszokat és negyedéveket és a valamit mindég, itt ellenben az aznapjaim is elviselhetőek, mit elviselhetőek, nem akarok belőlük másnapokat. Prózaibban?
Tessék:
5 munkával töltött hónap, 3 (sikeresen) lemenedzselt rendezvény, majd 3 kétségbeesett nap, 10 darab állásinterjú, irdatlan mennyiségű életrajz, 1 adószám, 1 tb szám, 1 könyvelő, 2 bankszámla és jövő áprilisban 1 adóbevallás.
Közel 3245 km metrón, nem számolom ki, hogy mennyi busz és séta: ezek egyik perce sem idegesítő, hiszen nem a Boráros téren várom a szakadó hóesésben a 2-es villamost vagy a Móriczon a tömött 7-est. Hanem üldögélek az emeletes busz tetején és bámulok vagy olvasok a metrón. Hoppá, vagy hajókázok.
Minima 200 sporttal töltött óra: a 2db félmarton; vagy a vasárnap délelőtti frisbee klubbom, amit nem akartam elmesélni, mert sokkal gázabbul hangzik, mint amilyen, mindenkinek kellene életében kicsit csatlakozni vmilyen frisbee klubhoz, nagyon polgári érzés, arról nem beszélve, hogy a Hyde Parkban játszunk és az a csapat neve, hogy Jekyll és Hyde, ami szerintem vicces; a lenyűgöző bikram yoga, aminek következtében már, ha megfogom a lábfejem belülről, elkezdek előre hajolni, akkor a fejem teteje mögül előbukkan a talpam - most persze összevonhatjátok a szemöldökötöket, h vajon miért akarnám, hogy a fejem teteje mögül kibukkanjon előrehajolás közben a talpam, de erre azt tudom mondani, hogy, aki nem próbálta még, az nem tudja mit veszít.
Saccra 15 komoly kulturális élmény: koncert (Beyonce és Rolling Stones), humoristák teteje (Eddie Izzard), színház és felolvasás és 1 Jesus Christ Superstar musical 43 év után újra színpadra állítva - és anélkül, hogy elkezdeném ismertetni, ennek a szereposztását, a színpadképet, a hihetetlen profizmust az énekben, koreográfiában, a humort, az innovációt, azt, hogy tulajdonképpen született egy új mű a mára alkalmazva és senki nem akarta emiatt szakrális nyállal leköpni a rendezőket, szóval, enélkül jelezném, hogy ez a 2,5 óra nekem elég volt ahhoz, hogy tudjam, igaz a mondás, miszerint who is tired of london, tired of life.
3 lakás - miközben Bpesten egész életemben egyszer költöztem (amire emlékszem) és a két hely között 4 buszmegálló volt - azt szoktam mondani, hogy 25 éves koromban (amúgy 2001. szeptember 10-én) deklasszálódtam 4 megállót, mert lefele költöztem (a hegyen). A 3 lakás összesen nem volt itt 50nm, de ez Istenes, elférek, cipőim elférnek, hálni járok haza, a többi csak evilági hívság.
1 elfuserált ausztrál szerelem - mely egyszer értelmet kap, ha összefutnánk, mondjuk a Borároson majd vagy Balin, megmagyaráznám, hogy én sokkal értelmesebb lány vagyok annál, mint, amit mutattam magamból, hja, mindenkinek van egy álma, viszem haza az ausztrál zászlót, hátha betörne egyszer egy ausztrál banda, mondhatnám, h hello mate, jóléti bűnözés, de ha nem futunk össze már soha, akkor is jó volt ez révedezni.
Olvasással töltött órák száma: komplett napok
Bárban töltött órák száma: 84
Vörös hajú fiúk csodálata és kedvesen rájuk mosolygása: komplett napok
Önsajnálattal töltött órák száma: 9
Önsajnálat miatt egészben megevett szardíniai kolbászos pizzák száma: 3
Sírással és hüppögéssel töltött órák száma: 3
Itt lévés miatt Istennek hálát adással töltött órák száma: 4 millió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése